Véremből iszik a sok törött lábú katona

Iszonyú érzés olyan mikor tudatod a

Barátaiddal, hogy nem számíthatnak rád

Úgy érzed, hogy nem a te hibád

Mégis belülről rág valami éles

A világ segít, vagy tőle lettél véres?

A katonák halkan csak elveszik az életem

A barátok otthon nem látják a képemet

Folyna az égből a tisztavizű eső

De vért áraszt magából mindenféle felhő

A fehér katonák tátott szájjal az égre

Tekintenek, hogy ne legyen vége

Viszont az én vérem is el fogy majd egyszer

Akkor fog megbukni a rendszer

Két oldalam a rossz és a jó

Elrepít mint egy léghajó

És életemnek ezt a szakaszát

Gondolataimba nem ültetem át!

Ásványvíztől megvadult szervezettel kezdtem a reggelimet, melyben önmagamat véltem fölfedezni. Néztem, hogy ez képtelenség csak a képzeletem játszik velem, de a sonkaszelet összegöngyölődve egy törzs alakját formálta, mely szakasztott az enyém. Két sajtrúd mint az én két kezem, az uborka lábaim és a tojás fejem, ez csak én lehetek, de létezik ilyen?

-Miért mit hittél? -kérdeztem magamtól- Az vagy amit megeszel!

-Basszus! Te hozzám szóltál?-kérdeztem a tányéromra nézve- Mi folyik itt? Drogot csempésztek az ásványvizembe? Kinek az érdekeit szolgálná?

-Nem halucinálsz! -szólítottam meg magam ismét a tányérról uborkalábaimra állva- Okkal vagyok itt és ha hagyod el is mondom!

-Mond csak ezek után már semmi sem fog meglepni!

-Egy üzenetet kell átadnod amely így szól: A történelmi magyarország egész területét a jövőhéttől egy zöld lézerburok fogja lefedni. A burkot csak magyar emberek, vagy legalábbis egy magyar felmenővel rendelkező személyek léphetik át. Akik e lézer belső felén maradnak, a magyarokat kivéve már többé nem hagyhatják el a területet.

-Szórakozol velem? Mi a fenét zagyválsz itt össze nekem? -ekkor úgy éreztem nem vagyok ura saját elmémnek és nagyon rossz érzés volt- Milyen ördögi játék ez?

-Ez nem játék és nem szórakozok. Itt emberéletekről van szó!

-Tedd a szívedre a sajtod és esküdj, hogy ez igaz!-ebben a pillanatban elnevettem magam, mert megértettem mit mondtam- Hehehe. Bocs, vagyis, izé mi van?

-Szégyenlem magam, hogy ilyen gyerekes vagyok!-mondtam magamnak és ráztam a sajtomat fenyegetően- Vedd komolyan mert csak egy hét van hátra és addig evakuálni kell a területet a nemmagyarok részéről!

-Jó tegyük fel,  hogy igaz amit mondasz és ez itt mind megtörténik és létezel ahogy a zöld lézerburkod is létezni fog. Kinek adjam át ezt az üzenetet? Ha elmondom a Szlovák a Román és a világ minden kormánya hülyének fog nézni. Trianon óta akarjuk visszaszerezni az elcsatolt területeket és azt mondod, hogy egy hét múlva minden erőfeszítés nélkül csak magyarok álltal lakható területté válik az egész? Ezt olyan olcsó próbálkozásnak fogják tartani, hogy rögtön kipenderítenek minden hivatalból és még egy intézetbe vagy szanatóriumba is bezárnak!

-Jaj de kishitű vagy!-mondtam magamnak olyan flegmán ahogy csak én tudom és hozzátettem gúnyosan- Balfaszkám!

-Na jó elég legyen leszarom mit hordassz itt össze és igazából el sem hiszem, hogy egy tányér kajával beszélek, engem ne oktass ki és ha ez az egész igaz is lenne miért pont nekem kellene ezt közzétennem?

-Ilyen hangnemben ne beszélj velem. Többet nem mondok, mert felidegesítettél. -majd fogta magát és lemászott a tányérról, végigsétált az asztalon átugrott az ablakpárkányra és a nyitott ajtón kiugrott.

Forgott velem a világ. Becsuktam a szemem és arra gondoltam ez biztos egy furcsa álom. Gondoltam újraindítom a rendszeremet és visszafeküdtem aludni egy kicsit. Álmomban egy erdős területen szaladtam barátaimmal ahol egy nagydarab kopasz férfi üldözött miközben fehér fényeket lőtt ki a kezéből, azt nem tudom mit csinált volna ha eltalál, mert szerencsére lassan jött és mindig el tudtunk ugrani előle. Aztán már nagyon sokat szaladtunk amikor azt gondoltam: ebből elég ha meg kell halnom ne gyáván tegyem, megfordultam és nekirohantam a kigyúrt tagnak de, hogy mi lett volna nem tudom mert óriási csörömpölésre ébredtem. Mikor a szememet kinyitottam, megfagyott bennem a vér. Ott ültem magam fölött késsel és villával a kezemben. Egy tányér lett az ágyamból.

-Te én vagyok kajaember?-kérdeztem magamtól vigyorogva- Mit akarsz?

Teljesen lehűltem és csak ennyi jött ki a számon:

-A történelmi magyarország egész területét a jövőhéttől egy zöld lézerburok fogja lefedni. A burkot csak magyar emberek, vagy legalábbis egy magyar felmenővel rendelkező személyek léphetik át. Akik e lézer belső felén maradnak, a magyarokat kivéve már többé nem hagyhatják el a területet.

-Rendben rögtön intézkedek, csak megeszlek.-mondtam és magamba szúrtam a villát és egyszerre lenyeltem magam- Az vagy amit megeszel!

Mondtam magamban. De ekkor hirtelen én lettem én, mármint az emberi én. Eelmentem a parlamentbe beszéltem a köztársasági elnökkel, a kormányfővel és megdöbbenve ugyan, de mégis boldogan azt kellett tapasztalnom, hogy hisznek nekem, sőt egy ezeréves jóslat szövegét mutatták nekem amiben ez állt:

"Mikor setétlik a magyar élete, de már megbűnhődte országa tetteit akkor jön a hírhozó, hogy szóljon hét éj és hét nappal alatt ki kell üríteni az magyaroknak dicső és legnagyobb birodalmát, hogy megérdemelten élje életét más nemzetektől távol, mert másokkal eggyütt élve csak pörlekedik a magyar, de midőn zöld fénnyel egybeforr határa megnyugszik és örökre békét lel."

"-Azt kérdezted tudnék e szeretni. Bevallom sokáig nem tudtam, de már megértettem mi a szeretet és a szerelem. Azt mondtad rohadék vagyok. Igen az voltam amíg csak önmagamra gondoltam. Azt vágtad hozzám, hogy semmire kellő vagyok. Így volt, amíg nem tudtam mi a célom az életben. Azt kérted, hogy szeresselek. Nem akartalak szeretni és ez még most sem változott. Jobb ha távol maradsz tőlem, mert te csak egy kísérleti alany voltál nekem és én mint orvos tudom a kísérlet tévutakba torkollik és kifordult az életed ahogy a vonat siklik ki a sínből.

-Adj még egy esélyt!

-Kérlek ezt ne! Nem állhatom mikor egy ember megalázkodik és ez visszataszító és sértő! E kettős érzelmek futnak össze bennem. A szívem csordultig van könnytől meghabosodott vérrel. Én befelé sírok így lehetséges ez. Büszkeségem nem engedi még most sem, hogy gyengeség jelét mutassam. Légy te is büszkébb és fogadd el a helyzetet.

-Akkor mindennek vége?

-Nem! Sőt ami nem kezdődött el le sem zárulhat. Az élet megy tovább, habár egy lehetőség reménye szertefoszlott. A többi ember mit sem tud erről, nekik miért jelentene többet ez a valóságtól? Az érintettek, mikor érzelmileg túlreagálják a dolgokat elkomorodnak és a hétköznapi problémáikat, melyek fontosabbak az érzelem befolyásoltságától észre sem veszik.

-Miért mondassz ilyeneket? Olyan mintha egy harmadik embernek mondanád. Miért nem tudsz szeretni engem és miért nem próbálhatjuk meg?

-Tudod pontosan ez a baj. Ha nem úgy alakul az életed ahogy eltervezted akkor a hibást keresed és támadsz. A mi életünk nem egyeztethető össze és ez tény. Te lehet, hogy szeretnéd de én nem. Már most kiütközik az ellentét és ez a későbbiekben csak fokozódna. Kérlek értsd meg ne agyalj többet ezen és hagyj magamra.

-Te önző seggfej, hogy van képed így elküldeni. Egy rohadék vagy remélem sohasem lesz senkid!"

-Ezután elviharzott és nem is láttam azóta, de tudodmit nem is zavar. Kicsit lehet, hogy bunkó voltam de ez csak átmenetileg zavarja a lelki nyugalmamat. Én megbocsátok a szavaiért, de ő már egész életében gyűlölni fog.

-Ne aggódj haver! Az ilyen lányok nem érdemesek arra, hogy ennyit beszéljünk róluk. Idd meg a vodkát és hozz mégegy sört mert én nem tudok felállni.

-Barátom, te vagy a szívügyek szakértője!

Holokauszt típusú reggelem volt. Arra ébredtem, hogy elfogytak a járható utak az életben. Azután járhatatlanul jutottam el a világ szélére. már ismét itt vagyok, mert nem tudok sokáig a képzelet felhőin kapaszkodni, pedig az hálás élet lenne. Most rakom össze a múltat és a jövőt. Nézem a fejeket akik nagy igazságokra jönnek rá és nagyokat hazudnak, mert azt hiszik, hogy az emberek nem egyformák.

Nekem is hazudtak már őszintén és jól esett. Nincs megfoghatatlanabb mint az emberi agy, mondta egy agysebész ismerősöm. Attól tartok ezzel nem nekem kell valamit is kezdenem. Agy börtönök vannak mindenhol körülöttem és magukat zárják be a szerencsétlenek. Én is voltam többen is, de mindig rájöttem, hogy merre szabadulhatok. Ha nem lehetsz szabad a világodban akkor teremts egy másikat! Ezt a sebész ismerősömtől hazafelé jövet a pszichiátriai intézet falán láttam kiírva. Az az alaphelyzet a világunkban, hogy túlzottan liberális a légkörünk. Beszívjuk a tüdőnkbe és mi is liberálisokká válunk. Jobb lenne levegővétel nélkül élni, de azért nem szabad mindenről lemondani. Ha beleülhetnék egy időgépbe akkor visszamennék egy napot és szólnék magamnak, hogy vegyek még néhány üveg bort mert most jól jönne. Borban az igazság és a kóla ami instantabb a folyékonynál. Mit is ér az ember lelke, ha üres? Az enyémet eladom, de csak halandóknak, mert pénzben mérem az árát. Felőrölt ez a kegyes vágy amivel megkentek a vajazókések. Úgy kenődök mint egy kobold dala:

Törékeny pázsiton ér utol az élet

Halálomat bedeszkázom ez éven

Függönyszagú dolmányokban

A talpam elfuthatna gyorsan

Várd a ludak nyarát én elbújok így sután

/xix. Kobold Artemisz/

Tehát tiszta vagyok a lelkiismeretem előtt. A húsdaráló szélén egyensúlyozok  mikor a szívem üzen az agyamnak: Te öreg ott az a kettes lesz a megoldás, dobd ki a rakományt teljesítsd a feladatot! Az agyam univerzálisabb egy tubus fogkrémnél. Tálalhattam volna köretként, de visszavonta a parancsot mert másra gondolt. Minden ember egyforma pozitív értelemben és negatívban is! Cseszd meg az erkölcsöt és a morált. Itt én vagyok a könyv gerince és nem kérek szardíniát este. Tájékozódj a hold állásából, hogy merre visz az élet. Látod én koronás pap vagyok. Nincs cégér a mellemre hímezve és a palacsintát is hidegen eszem. Fogytam-e pár dekát a napokban? Szerencsére nem foglalkozok néphülyítéssel, mert formalinba márthatnám a kezeimet mégsem kapnám vissza azt amit régebben vesztettem el minthogy feltűnt volna.

Te tudod a legjobban és rákérdezel? Annyit mondhatok csak, hogy ez még előtted is titok, mert erről csakis én tudok és Isten.  Ha te is szeretnél az erdőben mazsolázni akkor vedd figyelembe, hogy vérrel kentem be a hátam, hogy leforgassak egy dokumentumfilmet a családodról. Nem! Duhajkodj a tömlöcben itt látnak a jövő szemei és bemocskolva szúrnak hátba a legjobb profilod közben.

Valami ilyenhez hasonló volt ez a reggelem.

A cérna próbálja de keskeny neki a rés. Most sem sikerült. Nagyanyó szájában összenyálazza magát és újra próbálkozik. Teljes siker: Áthaladt a tű fokán! Nekilát a problémás hely összevarrására. Régóta várta a kitörési lehetőséget amikor végre jött ez a szakadás a nadrágon. Most méltán érezheti fontosnak magát. Megy a tű után ahogy a cérnaetikettben tanulta. Forog, csavarodik, felbukkan egy hurkot fon magára és elszakad. Mindent rendesen csinált a lyuk nem létezik többé. Az új feladat: Vigyázni a ruha további éppségére. A többiekkel nagyon izgultak, hogy ki hová fog kerülni. Abban egyet értettek, hogy egy pulóver vagy nadrág jó helynek számít, de fehérneműbe egyikük sem akart kerülni. Állítólag a fehér cérna egyik rokona egy elegáns gallérba került, nincs rá bizonyíték, de mindenki elhiszi!

-Pincér! Elnézést, de megmondaná mit keres egy tüdőlebeny a levesemben?

-Ó uram ne is foglalkozzon vele. Tegyen úgy mintha ott sem lenne!

-Kérem azért ez mégiscsak felháborító!

-Ne foglalkozzon vele uraságod, csak egyen!

-Tudja, hogy ki vagyok én? -Kérdezte némi megbújó nagyképűséggel a TV-s műsorvezető- Én egy kereskedelmi csatorna reklámarca vagyok!

-Rögtön felismertem uraságodat és nagy rajongója vagyok! Engedelmével én mennék dolgozni. Jóétvágyat kívánok!

Az étteremben egy másodpercre mindenki elhallgatott. A kínos csönd mindenkit egyszerre ért utol. A néma levegő mintha az időt is befagyasztotta volna. A fagyott légtért egy hatalmas vágás terítette földre. Mintha egy spártai harcos kardja repült volna át a teremben.Egy nő éktelen sikításba kezdett -váááhááhááá ííííííí- harsogta a kipárnázott újgazdag feleség.

-Elnézést hölgyem, de az érzelmeit hagyja legközelebb az étterem előtt kérem tisztelettel. -szólt fölényesen a főpincér- Itt nem illik sikoltozni!

-Egy szem néz rám a vöröskáposztából és maga azt mondja nem sikíthatok? Maga kretén!

-Azzal ne is foglalkozzon kérem, tegyen úgy mintha ott sem lenne.

-Akkor hát én lekeverek magának egy nagy pofont, ha nem árulja el azon nyomban mi folyik itt a háttérben. Az éttermet feljelentem- nagy lélegzetet vett a műsorvezető kis hatásszünetet tartott és előhúzta aduászát- és nyilvánossá teszem az egész ország előtt.

-Uram kérem az nagyon rossz fényt vetne ránk. Jőjjön a konyhába ott elmagyarázok mindent, csak kérem a nyilvánosságot zárjuk ki.

Így derült ki, hogy az egyik szakács M. Csaba összetűzésbe keveredett a munkatársaival akik bosszúból megfogadták, hogy ügyet sem vetnek rá, és soha nem szólnak többé hozzá. Tizenhét év telt el így, amikor a fent nevezett szakács besokalt és a konyhában egy pokolgép segítségével felrobbantotta magát. -hallatszott a másnapi hírekben-

Az ügyet még sokáig boncolgatták, és sokan nevették míg mások a fejüket csóválták balról jobbra, majd jobbról balra, de a politika eszükbe sem jutott!

Zuhanyzás után levállt a homlokom. Próbáltam visszanyomni a törülközővel, de eredménytelenül. Na akkor ma így fogok járkálni a városban gondoltam. A homloküreg gyulladása ilyen időben már nem hiszem, hogy befolyásolná a napomat. Most a hajamat sem igazítom be, mert ha valaki megnéz nem azért fog, hogy a hajamat elemezgesse. Az agyamat látom a tükörben és attól függően, hogy mire gondolok színeket vált és mozog. Mikor az órámra nézek azután 3 percig piros és úgy csinál mint a most született diktátor. Elmegyek egy elektronikai boltba, hátha akad nekik egy kis fölösleges hungarocel. Azzal kitölteném a rést a koponyámon. Az utcán járva vegyes reakciók fogadják a homlokom helyén tátongó űr látványát. Kíváncsi lennék, hogy most milyen színű lehet az agyam. Egy kedves lány kölcsönadja a zsebtükrét amiben hihetetlen dolgot fedezek föl! Az agyamnak kezei nőttek amivel csúnyákat mutat az emberekre. Na ez kellett nekem, most senki sem lesz megértő velem, mert azt hiszik miattam van ez. Inkább hazamegyek, mert ez tarthatatlan. Újra itthon. Ülök a tükör előtt és gondolkozok. Mi oka van annak, hogy leváált a homlokom? Ittam volna tegnap? Vagy pajszerrel feszítette le valaki álmomban? Az agyamnak közben szeme és szája is nőtt. Mikor rákérdeztem éhes-e, azt mondta, hogy nagyon nem, de egy napilapot elmajszolna. Előkerítettem egy havilapot, mert csak ilyet olvasok mondtam neki, de ő meglepődött, hiszen az újság ami magazin csak képekkel volt tele. Ez sem rossz válaszolta csak politika ne legyen benne, mert az megfekszi a gyomrom! Miután megebédelt kimászott a fejemből és áthívott a nappaliba. Én meg mentem az agyam után.

-Ülj le kérlek. -szólított meg- Fontos dologról kell beszélnünk!

-Ki vele- válaszoltam agyatlanul-csak had rakjak be egy doboz kockasajtot és pár száll cigit az üregedbe, mert ez már régi vágyam, hogy kipróbálhassam.

-Rendben, csak siess.

-Mondhatod- szóltam lihegve, mert tényleg nagyon siettem- Mi lenne az a fontos dolog?

-Arról van szó hogy amit te csinálsz a testeddel az nekem felfoghatatlan, ugye tudod mire gondolok?

-Van némi sejtésem, de nem értem mi ezzel a probléma?

-Az, hogy én már nem bírom idegekkel érted? Neked nem elég, hogy túlhajszolsz és mindig dolgoztatsz. Nem, neked még ki is kell billentened ebből a szerepből amibe nagyon nehéz lenne egyébként is beletanulni. Normális vagy szerinted?

-Igen-válaszolok ridegen miközben egy szál cigarettát veszek elő a koponyámból-Van tüzed agyas?

-Te nem érted az alaphelyzetet sem igaz?

-Most igazán hogy gondolkozzak agy nélkül?

-Ja mert most megint én vagyok a hibás ugye?

Ekkor talán a kockasajt, talán a cigaretta hatására megfogtam az agyam és jól megráztam. Aztán eldobtam. Repült át a nappalin a dohányzóasztal, a kanapé és a televízió irányában, de a falon loccsant szét. Hirtelen egy népdal jutott eszembe, de tudtam, hogy az valami egész más miatt. Odamentem az agyam széthullott foszlányai közé és válogatni kezdtem. Az olyan darabokat raktam vissza, melyekről csak jót tudtam feltételezni. Furcsa, de a kockasajtnak is maradt helye. Ezután egy vékony csövet raktam melléjük és úgy raktam vissza a homlokom, hogy a cső másik végét a számmal szívva közben vákumot keltettem a koponyámban. A csövet gyorsan kihúztam mikor elég stabilnak éreztem a fejem. Azóta nem mászott elő az agyam és nem is panaszkodott. Olykor visszatér egy régi kép a piros agyamról és ilyenkor a fák alá megyek olvasni politikai híreket.

Vajasmézes kenyeret majszolok ami édes de a levegő megsavanyodott körülöttem. Érzem ahogy a fülemet is eltömíti ez a légkör. Itt mindenki szomorú csak én vagyok boldog! Látok valami keserűséget ebben, de attól függetlenül élvezem. Én mutatom meg, hogy miért érdemes élni! Mosolyra biggyesztett szám hirdeti az igét a boldogtalan szíveknek: Nézzétek! Nem csak szomorkodásra termettünk itt még a boldogság is kijár nekünk.

Nem értik ezek, vagy nem akarják érteni. Itt a bizonyíték, de ők nem követik a példát. Így érezhette magát Jézus is a zsidók között. Ponyvát rá! Ezt már kár lenne tovább boncolgatni. Megyek és hírdetem a boldogságot ott ahol vevők rá az emberek.

Nemsokkal az ebédem elfogyasztása után kimentem sétálni. Rágyújtottam és leültem egy padra. Ott ült mellettem egy holttest amin nagyon meglepődtem, mert megszólított. -Fiatalember volna szíves megmondani, hogy mi a fontosabb, a tisztelet-é avagy a szeretet?

-Ez elég komplikált kérdés még gondolkoznom kell mielőtt válaszolok. (Mondtam neki meghökkenve.)

-Nyugodtan nekem már van időm.

Figyeltem ahogy megszürkült kezeivel a pad szélét kapargatta és gondolkodóba estem. Melyik lehet fontosabb? A tiszteletet ki kell érdemelni, de a szeretetet pedig Jézus hirdette.

-Elnézést uram! Megtaláltam a választ!

-No, akkor mondjad!

-A szeretet! Az a fontosabb!

-Ez egészen biztos?

-Teljesen biztos vagyok benne!

-Köszönöm gyermekem.

-Viszontlátásra!

Szóltam utána mikor már elszívtam a cigit, de ő nem válaszolt. Milyen hóbortosak ezek a halottak gondoltam magamban és hazasétáltam. Este a haverom beugrott hozzám és elmesélte, hogy az éjszaka nemmesze tőlünk meghalt egy bácsi és a holttestét egy padon találták meg a közeli parkban. Úgy tettem mintha nem ismertem volna, mert igazán komoly társalgást nem is folytattunk. Rákérdeztem mit lehet róla tudni. Azt állítják róla, hogy már az éjszaka meghalt de senki nem talált rá csak délután. A története, hogy mindenkit eltaszított magától hogy elérje a céljait és valami fejes volt valami cégnél és egyedül élt nem volt senkije.

-Majd imádkozok érte, hogy a mennybe jusson!

-Mi a fasznak? Nem is ismerted!

-Nekem szimpatikus volt!

-Te tudod, biztos sokmindent elért, ezért tényleg lehet tisztelni.

-Nem! Nem tisztelni kell, hanem szeretni!

A kartonpapír kómába esett

De a nővérke sokszor rá lesett

Az orvosok tanakodnak: Milesz most?

Infúzió mellé édes gyümölcsrost

Pillangó szökni próbál ma is

Viszolyog a szabadság és hasis

Íze jár szájról szájra, a hold

A titok mellé LSD-t is kipakol

Vérben fürdik a jámbor vad

Az idő megállt, az óra halad

Hammurapi törvényoszlopánál

Valaha kinyílik a kapud kánaán?

Haj de bűneink miatt gyúlt harag kebledben

Bob Marley járt közel, mégsem a kedvedben

Már vége van, azonban senki se sír

De nem is kell, hisz csak egy kartonpapír

Fogad beletörik a puha paradicsomba

Lelked lágyabb mint egy nagymama csókja

Véredet ontanád egy mezei állat miatt

De neked védelmet csak kevés ember ad

Nem itt élsz, nem most és nem a fű között

Testednek nincs oly pontja, megy beleütközött

A földbe, mert te az égben laksz

Csak gondolsz egyet és egy világot elhagysz

Rajtad múlik, neked repülnöd kellene

Nem illik rád semmi, csak az egyediség jelmeze

Vágj bele a kenyérbe és figyeld a morzsákat

Ezután rájössz majd, ez Isten országa

/Porciós Egonhoz/

Pendrive nőtt a lábamra, korhad már a padló

Rákapcsoltam áramra, elrepült a holló

Pendriveommal nagyot lépek

Visszatérnek régi képek

Korhadásra ítélt ajtón

Átlépek és addig van jó

Életem míg körben gyomok

Vannak és rájuk nyomok

Krémes habot, mint a nyálka

Csúszik de ő megkívánja

Tenni amit nem is értek

Csinálja csak, én remélek

Jókat mert azt ő is látja

Nem könnyű az iskolája

Korhadt ajtó és parketta

Az agyát menten eldobta

Amikor a lábra nézett

Melyen pendrive henyészett

Modern vagyok látod szivem

Megmikrózom a virslimet!

Beszélgettem egy nincs de aktivistával. Nem szervező, csak követő és elmondtam, hogy milyen hülyeségnek tartom amit ő jónak. Az embereket megfosztják minden boldogságtól csak azért mert káros hatása van. Teljesen szarul érzi magát mindenki amióta orrba-szájba nyomják a sok reklámot. Mire jó ez kérdeztem. Azt válaszolta, hogy oda kell figyelni magunkra és egymásra. Én megmosolyogtam és azt mondtam: Így is sok ember él a földön és csak egyre több lesz, ha nem rongáljuk le magunkat akkor 1. nem leszünk egyre keményebb DNS-űek 2. úgy élhetünk gyerekkorunktól mintha elvonón lennénk 3. kinőjjük a Földet és akkor mi a szart kezdünk? 

-Na, de ez nem így van!

-Látod, hogy van de!

Törött virágcserepek között fekszek a földön, de nem is érdekel hogy kerültem ide. Indulok haza, amit a nap állásából mindig tudom merre keressem. A kietlen utcák lassan megtelnek emberekkel a reggeli körforgás beindul. Próbálok beilleszkedni közéjük, hogy ne vegyék észre nekem még nem ért véget az éjszaka, de a fejem húz és a tömeg kivet magából. Nem baj akkor felvállalom önmagam. A színészkedés sohasem állt közel hozzám, mert aki azzá akar vállni mindig a hírnevet látja mögötte. Mindenkiből lehet színész ezért van olyan sok. Van sok ripacs és sok celebszínész akik nem is értem mit keresnek a médiában, bár valójában tudom csak inkább ne tudnám. Korábban megmosolyogtam őket, mostmár inkább tv-t se nézek. Vajon ezek az emberek őszinték-e vagy a színészkedést is megjátszák? Ilyen másnapos fejjel én csak a macsót tudom megjátszani: kacsintás, féloldalasmosoly, helllllóó! Viszamosolygott akkor jó vagyok még, mert a tükröm nem tört el. Na tessék kifogyott a gyújtóm és nem tudok rágyújtani. Bocs van tüzed? Vagy külföldi, vagy hajléktalannak nézett, mert válaszra sem méltatott. Ez Magyar kis hazánkban megszokott. Ne törődj másokkal és akkor ők is békénhagynak. A villamosra felpattan egy srác aki fellök egy idős nénit. Ő se fordul meg, a néni sem kiabál rá. Ilyenkor a lelkem megszakadna ha nem ebben a közegben nőttem volna fel én is. A különbség, hogy én látom ez rossz és csak arra tudok gondolni ők biztosan színészek. Megyek tovább fiatal lány biztosan gimis és zugdohányos, de ő legalább szívesen ad tüzet. Örül mert a barátnői az utca túloldalán várják és csak annyit láttak, hogy egy idősebb fiúval beszélget, most egy hétig ő lesz a menő és én is örülök mert végre füstöl a szám! Megyek tovább itt egy templom ez Debrecen büszkesége! Már évek óta az van a falára írva, hogy az utolsó napok szentegyháza! Valami szektás hülyeség, de sokan járnak oda. Haverom egyszer megkérdezett egy gyülekezeti tagot, hogy mit osztanak odabent amiért ilyen vigyorogva jönnek ki. A tag valamit  terelt, de haverom biztos abban, hogy kéjgázt szivárogtatnak mise közben. Fáradt vagyok és nyűgös ilyenkor a nap is kisüt, hogy elvakítson. Köszönöm!Vannak emberek akik nehezen viselik a másnapot és talán én is közéjük tartozom, viszont szeretem azt hinni, hogy ez az élet című játékban a nehéz fokozat és ettől megnyugszom. Gyakorlatilag mindig ezt csinálom: nyugtatgatom magam és mindig hatással tudok lenni saját érzéseimre. Átmehetnék az árnyékos oldalra, habár ott hidegebb van. Jó lesz itt ne aggódj. Oké meggyőztél. Ennyi az egész és folytatom tovább az utamat. Valamilyen szinten irigylem az olyan embereket akik folyton panaszkodnak, de le is nézem őket. Én a problémáimat szeretem megoldani és utána beszélek róla, mert akkor érzem kerek sztorinak, ha van befejezés. Olykor viszont olyan akadályokkal szembesülök amikről nem is beszélhetek mindenkinek, mert kínos helyzetbe hoznám magam. Jó ez így nekem! Mégegy önnyugtatás. Lassan hazaérek ahol vár a meleg ágyam ami nagyobb biztonságot nyújt mintha a dzsúdómester Putyin vigyázna rám. Néhány ismerős jön szembe és azt tapasztalom amit nem szeretek magamban. Mosoly és helo! Sajnos mindig helot köszönök, csak három kis japán barátnőmnek szoktam sziát. Nekik is csak azért mert viccesen válaszolnak rá: szijjá! Magyart tanulnak és folyton főznek, de én szeretem őket! Észre sem vettem de már itt vagyok az ágyam előtt és félmeztelen vagyok. Ma csupaszon alszok és nem zavar az ágyamban gubbasztó kenyérmorzsa halom sem. Szép dolgokra gondolok lefekvés előtt, hogy az ébredésem is szép legyen! Hálátlan vagyok a világgal, de a világ hálás lehet nekem, mert csak ott vagyok durva ahol a virágcserepek is megtörve hevernek egy sikátorban!

Fokhagyma illata hasít a szélben míg átsétálok a városon és hiába keresem nem találom a házat ahová tartok. Az emberek, a városlakók szeretettel néznek rám és megrémíszt de megértem ez egy ilyen délután.  Tudom, hogyha megkérdezném elmondaná bárki merre kellene mennem, de nem adom ilyen könnyen a büszkeségemet. Más városban persze első dolgom lett volna megszólítani egy helybélit, viszont azokról lerí, hogy nem szívesen segítenek. Jobb szeretem bosszantani az embereket, mintsem a kedvükben járni, mert akkor tudok kellemes meglepetést okozni  mikor szembetalálják magukat a kedvességemmel. Ilyenkor alszanak el abban a hitben, hogy ma is jót cselekedtem. Azt nem tudják, hogy valójában én tettem jót velük. Akiken én segítek azoknak nincs fokhagyma illatuk, de itt az egész város ebben úszik és idegesít, hogy ők akarnak nekem jót! Megvan a ház! Végre, mert már nem bírom tovább a szeretettől megtelt utcát. Csöngetek és ajtót nyit egy keménykötésű lány. Elmondom mi járatban vagyok és ő rögtön lesegítené a kabátom amit nem hagyok. Leveszem én magamról ne segíts! Mosolyogva fogadja az udvariatlanságomat. Kibillentem a megszokott életképből. Eddig csak durvaság és gyűlölet vett körül amit megszoktam és én voltam benne a kontraszt. Itt fordított világba csöppentem és nem tudom lereagálni. Teát hoz süteménnyel aminek szintén fokhagymára emlékeztető illatfelhője csap meg és végre megkérdezem: Mi ez a kibaszott fokhagyma szag? Ez nem vall rám, mert nem szoktam csúnyán se beszélni főleg nem ilyen modortalanul. Mosolyogva válaszol:

-Ez a szeretet illata!

-A fokhagymáé?

-Látszik hogy nem volt még részed körülölelő szeretetben.

-Te provokálsz? Mi a szart akarsz tőlem?

A lánynak egy kövér könnycsepp gördül végig az arcán. A volt barátnőim jutnak az eszembe akik a kapcsolatunk elején azt hitték vagyok olyan szentimentális, hogy bedőljek egy síró lánynak, de őt nem is ismerem. Mi a fenét akar elérni? Sírj csak majd abba hagyod! Minden nő abba hagyja egyszer! Az okos férfi vár mert türelmes és nem hódol be a női szeszélynek. Különös, de az az érzés fog el ezt nem céllal csinálja. Én még ilyen lánnyal nem találkoztam aki nem megjátsza az érzelgőst hanem ő maga az érzelem. Eléggé felkavart ez a város és goromba is voltam. Valamit lépnem kell, de ne alázkodjak meg azt tilos!

-Ne haragudj, csak vicceltem! Mesélj erről a körülölelő szeretetről, mert még tényleg nem volt részem benne. Telibetrafáltál és ilyen sajátosan reagálom le az új dolgokat.

-Jó. Te  ne haragudj amiért kiborultam. Nem találkoztam még ilyen természetű emberrel.

Oké és jön a szöveg. Mondja és mondja. Gondoltam, hogy amint elkezdem beszéltetni rögtön elszáll minden probléma Nem is baj, mert annyira beleéli magát a gesztikulálásba, hogy a keze rángatásával egyre közelebb ér ahhoz a ponthoz amikor kiesnek a mellei a szűk blúzából. Másra nem is figyelek, de megszívtam! Visszakérdezett valamit.

-Igen! (Válaszoltam határozottan!)

-Te nem is figyeltél rám ugye?

Erre nem válaszolhatom, hogy de igen épp a melleidet néztem. Annyira nem vagyok bunkó, de hazudni sincs kedvem, ezért felállok, fölveszem a kabátomat és kisétálok az utcára. Ez nem igazi angolos távozás, de talán messziről annak a rokona lehet. Az emberek még mindig szeretettől átitatott tekintettel néznek. Tőlem csak egy beintésre tellik és egy ígéretre önmagamnak, hogy soha többé nem jövök ebbe a városba!

Nemsokára itt a választás és ilyenkor mindenki politológussá avanzsálja magát! Kedvelt téma mert jogosan ennek van az ideje. Én nem szoktam megvárni amíg más hozza föl a dolgot, hanem hamar rákérdezek, hogy mit gondol a közelgő dátumról. Az MSZP-t mindenki szídja mint a Bokrost, de ez négy és nyolc éve sem volt másképpen tehát ezek már elszaladnak a fülem mellett. A Fideszben mindenki bízik, de Orbánt mindenki utálja, de aki mégsem az magasztalja. Az SZDSZ-t és az MDF-et egy kalap alatt említik már régóta és ez nemrégen értelmet is kapott a koalíció miatt. Azt senki nem gondolja (komolyan), hogy bekerülnek a Parlamentbe még közös erővel sem. Végül és ez nem véletlen a Jobbik az a párt amiről megoszlanak a vélemények. Vannak akik sokat jósolnak nekik, de mások leszólják őket. A lényeg számukra, hogy beszéd tárgyává váltak és ez volt a céljuk szerintem.

Édesapámmal is beszélgettem a politikáról. Az ő véleményére adok, ha erről van szó, de idén nem jutottunk közös nevezőre. Én mindegyik pártban csalódtam és legszívesebben elzavarnám őket olyan helyre ahol őket rángatják dróton. Nem értem, hogy miért nem lehet tisztességesen dolgozni. Viszont az LMP az a párt vagy nem is tudom minek nevezzem őket akiket nyíltan visszautasítok! Aki arra szavaz vagy családtag, vagy csak hülye. Az ő szavazóikat olyannak képzelem el aki a mosóporreklámoknak is bedől. Apám amikor meghallgatta az álláspontomat ennyit mondott: "Ilyenkor van az amikor a kisebb roszra kell szavazni!" Ezzel az idézettel kívánok mindenkinek kellemes szavazást!

A hideg lett a kedvenc külső hatásom. Megrázza az embert mint az orgazmus, de mégis távolságtartó. Ilyen politikusok kellenek Magyarországra! Ennek fényében írtam ezt a verset:

Hideg vizet adjatok!

Hideg ételt majszolok!

Hideg legyen minden ruha!

Panelház és iskola

Borzongani akarok

Ha jégcsapokra akadok

Hideg legyen a nyáron!

Jégvirág a nyálon!

Hideg ölelést nekem

Hideg szív és szerelem

Ne legyen a meleg trendi!

Legyen hideg mindenki!

Hideg szeretettel búcsúzok! Hejhó!

Hó vesz körül bármerre nézek. Ilyenkor kicsit a lelkem is kihűl, de ez ennek az ideje. Aki nem tud túllépni a problémáin az megfagyhat. Csak az lehet igazán őszinte aki már hazudott nagyokat. Olykor arra gondolok jobb lenne máshol az élet, de ahogy itt fürkészem hóvakságtól meggyengült szemeimmel a teret elvetem a korábbi gondolataimat. Vicces, de bárhol vagyok mindig meglátom a szépet és a jót. Ezt a tulajdonságomat örököltem, de talán mindenkiben ott van, csak lusta használni. Jobb sajnáltatni magad mint megteremteni a jólétet. Aki azt mondja, hogy esélye sincs rá, mert pénz kell hozzá vagy drog az kinyalhatja a saját seggét! Az enyémet ugyan nem, nincs ínyemre az efféle perverzió. Ahogy hunyorogva kémlelem a havat az jut eszembe, hogy mennyi semmilyen ember vesz körül! A semmilyen emberek egy külön kasztrendszerbe sorolandók, de erre talán máskor térek ki. Ők azok akik nem visznek előrébb és semmi értelme velük lenni, csak az időt ütöd el velük! Elmesélik azt a pár sztorit amit mindig elmesélnek, mert egyszer nevettek rajta és azt hiszik ez már mindig így marad. Akkor inkább a hó vegyen körül! Valóban megnyugtató ez a sok hó. Habár hideget áraszt magából még mindig nagyobb hatással van rám mint a kiüresedett emberek. Akik szemében ott lapul a szikra de elnyomja bennük a hazugság amire azt hiszik, hogy a valóság. Megpróbáltam felnyitni a szemüket és minduntalan azt a választ kaptam: Persze, mert te olyan kurvaokos vagy! A hó nem kritizál engem és én sem őt. Amikor engem leszólnak bátran fogadom a kritikát annak ellenére, hogy ez fordított esetben megint az én kritizálásommal végződik. Szerettem volna próféta lenni, viszont már rájöttem arra nem vagyok alkalmas. Ahhoz olyanná kellene válnom mint a hó, amely a tisztaságot hirdeti és ha kell utakat zár le embereket hoz össze és választ el! Sokat kell még tanulnom a hótól és sokat kell még fagyoskodnom, hogy mindezt mások is megértsék. Addig is ellapátolom, hogy ki tudjak menni az utcára!

Néha nappal látok álmokat

Mikor a lelkem látogat

Néha kialszanak a fények

Nem látszanak emberi lények

Néha várok az új vonalra

Nem gondolok a régi fonalra

Néha szeretem önmagam

Pedig máskor ő ártogat

Néha úgyérzem az élet a jó

A kertben egy vidám nagyanyó

Néha elkomolyodik a szavakon

Míg felsöpör a salakon

Néha mindenki az aki lenni akar

Néha nem érkezik a segítő kar

Kolompot akasztottam félelmem nyakába

Mikor hallom, hogy jön küldöm a csudába

Menj el te kolompos ne is gyere vissza

Tudom a te fajtád a véremet issza

Háttal dőlök a falnak, elindulok előre

Nincs rajtam nyúlcipő, de veszek jövőre

Fokos az oldalamon kitér, de kell

Bár nem is kérdeztem, kit érdekel?

Hallgatom a törvény kemény szigorát

Meg is adóztatják a silány vacsorát

Téped még a hajad az esti lány miatt?

Én tépném olyanért ami életemre hat

Keresed a problémát vagy ő talál meg téged?

 Amíg ezt nem tudod legyen békességed!

Bundával borított kedvét

Nyúzták le meztelen medvék

Kik, hogy felöltsék az újruhát

Fékezték hiányos vágyát

Mely ritkítja párját.

Mikor megveti ágyát

Folytatja álmát

Messze a valóság nagyon

Másokat így csapnak agyon

Hisz nem ismered be te sem,

Ezt későbbre teszem

Megértettem a fájdalmadat

Most nem is választalak

Több kell ide szebb és jobb

Az is te vagy hipp és hopp

Egy öngyújtó lett a reggelből

Lángbaborult a délelőtt

Délben parázs lett a kezemből

Halványtalan ébredők

Délután por fújta a szeleket

Kenyér lett az arcom

Megettem egy szeletet

Így indult a harcom

Öreg volt az éjszaka

Nem gondoltam másra

A fogalmaknak nincs szaga

Csak az elmúlásnak

Lefordult a nap az égről

Holdnak adott minket

A barátnőm fáradt arcáról

Letörli a sminket

Nincs perzselés se étel

Úszó dinnyehéj csak

Lehunyom a fáradt szemem

Így már értelmet kap

Valamikor régen még nem hittem a szavakban. Most a szavak mentenek meg az élettől. Elfordultam tőlük, de ők hittek bennem és nem hagytak magamra. Én a barátaimmal teszem ugyanezt. Óvatosan, de fönntartom a kapcsolatokat, de a mai világ rákényszeríti őket a szegregációra. Kinek az érdeke, hogy elforduljunk egymástól? A választ nem adom meg, mert talán mindenki tudja. Törvénytelen balkezemet a tisztességes jobbra teszem, de így sincs köztük párhuzam. Éjszakánként furcsa álmok gyötörnek. Ha ébren vagyok is ez jár a fejemben. Némely álmom plasztikusabban megmarad, mint egy film amit megnézek. Az álmoknak jelentésük van! A film csak egy kifejezésmód a tömeg megragadása. Az álom az csak a tiéd, ahogyan az élet is! Ahogy múlnak a napok egyre csak azon jár a fejem, hogy melyik világban élek? Minden Magyar meghalt-e 56-ban? Kik ezek itt körülöttem? Isten teremtette őket, vagy a társadalom termelte ki magából? Ismeritek-e Jézus Krisztust? Talán nem nekem kell bíráskodnom, mert én egy lehetőség vagyok csak a ti életetekben amit saját belátásotok szerint éltek, de dühít a sok ordító néma! Felbosszant a járványok emberarcú ereje. Hallgatok inkább, de az álmomban barátok voltunk. Lehetőség vagyok neked mint nekem a szavak! Elforduljak én is és magadra hagyjalak? Most még talán nem hiszel bennem, de talán én mentelek meg az élettől. Akkor majd te is barátnak fogsz tartani és óvatosan, de tartjuk a kapcsolatot. Ha hamarabb nem, viszont 2056-ban mi is meghalunk és akkor Magyarok leszünk!

Hideg szelek borzolják göndörbarna haját

Megpróbálja kifejezni eret metsző baját

Csöndben sikít szeme az ezüst holdra

Könnycseppeket hullat egy elképzelt halottra

Mintha sziámitestvérét veszíti az ember

A sarki étteremben keservesen rendel

Örökre együtt és örökre távol már

Csak tornyot őriz amihez nincsen vár

A holtat átölelve repül a pillangó

Ez lesz a Földön az utolsó tangó

Olyan szép lesz és olyan halálos

Erre alszik mindenki mégha nem is álmos

Vége a világnak, vége a mának

Vége a fűnek és vége a fának

Vége a divatnak, nem lesz új kabát

Semmi sem örök, csak véremben a mák

Orrvérzés hangulatú ruhákba bújva útrakelt egy ifjú férfi. Hajnal volt, még inkább éjszaka, de a reggel már kapargatta a sötétség szelíd homlokát. Arra gondolt , hogy idejében elindult, pedig egy sétát már korábban is megejthetett volna. Hóna alatt fodrozódó zsírszövetek vártak a melegre ami kicsavarja őket a szabadban. Menetelt az ifjú és céltudatosan koncentrált arra amiért ilyen korai sétára adta a fejét. Saját boldogsága után koslatott. Minduntalan elkalandozott, habár szendvicset sem hozott magával és így hamar rá kell találni a válaszra, mert a reggeli az nem maradhat el! Hát gondolkozz agy! Találd meg a megoldást! A nap első fényei már halvány szikrákat vetettek a szemébe és szórakozott komolysággal lüktették a fogalmak értelmét. Ez őt is megdöbbentette. A természet mintha segíteni próbálna, így jártak a tekervényei. Összeszedte magát és mint egy matematikus a többismeretlenes egyenlet fölött ülve, darbjaira szedte az életet:

boldogság

hatalom

pénz

társ

Ez a négy szó jutott az eszébe. Mik az összefüggések? Mit jelentenek ezek? Kavargott fejében a jelképek áradata és érezte rossz nyomon halad! Az első ami eszébe jutott a boldogság, ezt akarja megérteni és megtalálni. Mi a boldogság? Egy szó csupán? A szegény ember is lehet boldog! Akkor a pénz és a hatalom mit sem érnek. Társ nélkül is lehet boldog az ember, bár ha van mellette valaki aki szintén boldog akkor csak megerősíti benne a boldogság értelmét. A lényeg, hogy a boldogságról leránthassa a leplet. A fák letüdőzték a gondolatfoszlányait és hirtelen mind megrázták fejüket a váratlan meglepetéstől. Ő leült egy padra és tovább törte a fejét. Mit csinál a boldog ember? Nevet! Min nevet? Vicceken és vicces dolgokon! Akkor a boldogság bizonyára egy vicc! A nap már feljött és megmutatta magát az ég alján. A pad üresen állt és egy súlyos árnyék nehezedett rá. Az ifjú férfi már visszafordult, nehogy lekésse a reggelit. Az árnyék azóta elterült a föld fölött és a nap nem virradt fel újra.