Véremből iszik a sok törött lábú katona
Iszonyú érzés olyan mikor tudatod a
Barátaiddal, hogy nem számíthatnak rád
Úgy érzed, hogy nem a te hibád
Mégis belülről rág valami éles
A világ segít, vagy tőle lettél véres?
A katonák halkan csak elveszik az életem
A barátok otthon nem látják a képemet
Folyna az égből a tisztavizű eső
De vért áraszt magából mindenféle felhő
A fehér katonák tátott szájjal az égre
Tekintenek, hogy ne legyen vége
Viszont az én vérem is el fogy majd egyszer
Akkor fog megbukni a rendszer
Két oldalam a rossz és a jó
Elrepít mint egy léghajó
És életemnek ezt a szakaszát
Gondolataimba nem ültetem át!
