Törött virágcserepek között fekszek a földön, de nem is érdekel hogy kerültem ide. Indulok haza, amit a nap állásából mindig tudom merre keressem. A kietlen utcák lassan megtelnek emberekkel a reggeli körforgás beindul. Próbálok beilleszkedni közéjük, hogy ne vegyék észre nekem még nem ért véget az éjszaka, de a fejem húz és a tömeg kivet magából. Nem baj akkor felvállalom önmagam. A színészkedés sohasem állt közel hozzám, mert aki azzá akar vállni mindig a hírnevet látja mögötte. Mindenkiből lehet színész ezért van olyan sok. Van sok ripacs és sok celebszínész akik nem is értem mit keresnek a médiában, bár valójában tudom csak inkább ne tudnám. Korábban megmosolyogtam őket, mostmár inkább tv-t se nézek. Vajon ezek az emberek őszinték-e vagy a színészkedést is megjátszák? Ilyen másnapos fejjel én csak a macsót tudom megjátszani: kacsintás, féloldalasmosoly, helllllóó! Viszamosolygott akkor jó vagyok még, mert a tükröm nem tört el. Na tessék kifogyott a gyújtóm és nem tudok rágyújtani. Bocs van tüzed? Vagy külföldi, vagy hajléktalannak nézett, mert válaszra sem méltatott. Ez Magyar kis hazánkban megszokott. Ne törődj másokkal és akkor ők is békénhagynak. A villamosra felpattan egy srác aki fellök egy idős nénit. Ő se fordul meg, a néni sem kiabál rá. Ilyenkor a lelkem megszakadna ha nem ebben a közegben nőttem volna fel én is. A különbség, hogy én látom ez rossz és csak arra tudok gondolni ők biztosan színészek. Megyek tovább fiatal lány biztosan gimis és zugdohányos, de ő legalább szívesen ad tüzet. Örül mert a barátnői az utca túloldalán várják és csak annyit láttak, hogy egy idősebb fiúval beszélget, most egy hétig ő lesz a menő és én is örülök mert végre füstöl a szám! Megyek tovább itt egy templom ez Debrecen büszkesége! Már évek óta az van a falára írva, hogy az utolsó napok szentegyháza! Valami szektás hülyeség, de sokan járnak oda. Haverom egyszer megkérdezett egy gyülekezeti tagot, hogy mit osztanak odabent amiért ilyen vigyorogva jönnek ki. A tag valamit  terelt, de haverom biztos abban, hogy kéjgázt szivárogtatnak mise közben. Fáradt vagyok és nyűgös ilyenkor a nap is kisüt, hogy elvakítson. Köszönöm!Vannak emberek akik nehezen viselik a másnapot és talán én is közéjük tartozom, viszont szeretem azt hinni, hogy ez az élet című játékban a nehéz fokozat és ettől megnyugszom. Gyakorlatilag mindig ezt csinálom: nyugtatgatom magam és mindig hatással tudok lenni saját érzéseimre. Átmehetnék az árnyékos oldalra, habár ott hidegebb van. Jó lesz itt ne aggódj. Oké meggyőztél. Ennyi az egész és folytatom tovább az utamat. Valamilyen szinten irigylem az olyan embereket akik folyton panaszkodnak, de le is nézem őket. Én a problémáimat szeretem megoldani és utána beszélek róla, mert akkor érzem kerek sztorinak, ha van befejezés. Olykor viszont olyan akadályokkal szembesülök amikről nem is beszélhetek mindenkinek, mert kínos helyzetbe hoznám magam. Jó ez így nekem! Mégegy önnyugtatás. Lassan hazaérek ahol vár a meleg ágyam ami nagyobb biztonságot nyújt mintha a dzsúdómester Putyin vigyázna rám. Néhány ismerős jön szembe és azt tapasztalom amit nem szeretek magamban. Mosoly és helo! Sajnos mindig helot köszönök, csak három kis japán barátnőmnek szoktam sziát. Nekik is csak azért mert viccesen válaszolnak rá: szijjá! Magyart tanulnak és folyton főznek, de én szeretem őket! Észre sem vettem de már itt vagyok az ágyam előtt és félmeztelen vagyok. Ma csupaszon alszok és nem zavar az ágyamban gubbasztó kenyérmorzsa halom sem. Szép dolgokra gondolok lefekvés előtt, hogy az ébredésem is szép legyen! Hálátlan vagyok a világgal, de a világ hálás lehet nekem, mert csak ott vagyok durva ahol a virágcserepek is megtörve hevernek egy sikátorban!