Friss reggelen egy őszi nap langyos széllel megkent földútján versenyt futnak a falevelek. Akadályversenyt, mert sok közülük elakad a az út széli füvekben és fákban. A fák megtörten követik az eseményeket, megtörten, mint mikor egy férfi szembesül a kopaszodásával. A levelek bukfenceznek a poros út rögein és kacajukban a halál viszhangzik. Azok akik célba érnek egy újjabb akadállyal találkoznak. Az út végén egy rozsdás vaskapu emelkedik ki a földből, mintegy hirdetve a civilizáció, az ember jelenlétét.
A kapu egy házat tart elzárva amelynek ajtaján két férfi lép ki. Az egyik a ház tulajdonosa és lakója a falu szélén élő Herceg Bertalan. A másik a barátja Olajos Péter aki vendégségbe érkezett, hogy besegítsen barátjának a gazdaságba. A reggeli ébredés egyiküknek sem esik nehezére hiszen évek óta rendszerezett időbeosztás szerint élik az életüket.
-Berci mire való az ember önmegtartóztatása?(Szegezi barátjának a csípősnek szánt kérdést a hivatalnok.)
-Ma jó szél fúj, lehet, hogy a nap is kisüt végre. Nem ártana a szőlőnek.
-Berci nem hallottad a kérdést?
-Figyelj Peti! Tudod mi a véleményem a fölösleges filozofálásokról...
A barátja súlyos pillantást vetett rá és szembogara perzselő lávakővé vált.
-Vendégségben vagyok, igazán járhatnál a kedvemben egy kicsit!
-Ez esetben válaszolok. (felelte gúnyos pillantással, de szája szélén ott gubbasztott a feloldás mosolya.) Az emberi önmegtartóztatás az amiért ki tudtunk válni az állatok sorából.
-Vagy úgy! Pedig Isten hívőnek tudtalak.
-Így is van, nem is tudom miért mondtam az előzőt, hiszen ezek nem is az én szavaim. Ezért nem szeretem az ilyen elvont beszélgetéseket.
-Néhány pohár bor után te szoktál ilyenekről beszélni. Nem értem miért van ellenedre.
-Igaz, de akkor a fantáziám az univerzumnak udvarol.
-Ha haha. Te miket beszélsz öregem. Melletted sohasem tudok unatkozni.
-Örülök, ha viccesnek találod a belső világomat. (Szólt vissza tettetett sértődéssel.)
-Hagyd el, csak nem haragszol meg a gyermekkori barátodra?! Tudod mi mindenen átmentünk és tudod, hogy milyen sok rossz ért bennünket, de egymásban még sohasem csalódtunk.
-Na ezt itt fejezd be. Tisztában vagy vele, hogy csak a bolondját járattam veled, ahogyan azzal is, hogy én lezártam a múltat. Ha úgy tetszik egy ládába beleraktam a sérelmeimet és azt a tudodminek az emlékét és soha nem nyitom fel újra. Ha az volt a célod, hogy filozofálgassunk akkor rendben nyertél, inkább ezt választom a nosztalgiázás helyett.
-Helyes, helyes!!! (Nevetéstől el-el csukló hangon mondja.) Bizony ez volt a célom, annyira kiismerhető vagy, hogy már magadat is kiismerted ami nem sok embernek adatik meg.
-Rendben akkor átgondolom a válaszomat, addig is gyújtsunk rá! Vegyél egyet! Na meg induljunk el!
A szél ami eddig hajukat dobálta halántékuk két oldalára, most inkább a cigaretta füstjével bíbelődik. Elkergeti a szürke levegőt a magasba, hogy kevesebb részletet lásson a világból. A súlyos vaskapuból ami fáradtan nyikordul egyet a két barát távozási szándékára reflektálva.
-Ha jól emlékszem azt kérdezted, hogy mire való az ember önmegtartóztatása. (Ezt olyan tempóban mondja, hogy a szavai mellett az emberi lét egy pillanat.) Erre azt tudnám mondani amit valószínő, hogy vitatni fogsz, már amennyire ismerlek...
-Na mondd már! Direkt húzod az időt ezzel a körülményeskedéssel.
-Először arra jutottam, hogy sok mindent fel kell adni azért, hogy teljesüljenek az álmaink, de rögtön átgondoltam és magamra cáfoltam, miszerint az álmainkat kell föladni azért, hogy élhessünk, mert sok embert az álmai ölnek meg. Görcsösen vágyakoznak valamire, amit nem érhetnek el, miközben nem veszik észre, hogy elherdálják az életüket. Teszem azt, tudod, hogy szeretem a bort, de mégsem iszom folyton, habár borászként megtehetném, de akkor alkoholistává válnék aki már nem is a bor ízét, örömét keresi és találja meg, hanem a valaha kedves élményt erőlteti újra és újra magára, hogy ezáltal egy beteljesült álmot hazudjon a magáénak. Én nem iszok mindig és ez az én önmegtartóztatásom, tehát föladok egy álmot azért, hogy élhessek. A tisztességes életet választom az ál álom helyett, mert tudom, hogy az álmok, csak idealizált vágyak amik jobb, ha csak az elmében valósulnak meg, mert a valóság megrontja őket és rémálommá válnak.
-Akkor neked az az álmod, hogy folyton bort igyál?
-Nem! Csak példaként hoztam fel, de látom nem volt hatásos, mert így sem értetted meg. (Kacag egy kedveset és Péter vállára teszi a kezét, irányváltoztatás gyanánt.) Itt erre forduljunk be!
-Értettem amit mondtál és látom a szavak közt az igazságot, de nem a szavakban látom. Nem kell rögtön az álmokra asszociálni. Előbb vedd szemügyre a kifejezést! (Komoly és rendületlen tekintettel beszél, mint aki elvakultan hisz az objektivitásban.) Önmegtartóztatás! Vagyis: megtartóztatom magamat bizonyos dolgoktól. Ez lehet olyan is ami hirtelen jön és nem vágysz rá korábbról, de egyszerre csak ott van előtted és akkor mi vinne rá, hogy ne tedd meg? A lelked vagy a tudatod gátol?
-Bizonyos körökben a kettő ugyanaz. És a te meglátásod a hibás, mert nincs olyan váratlan dolog amire ne gondoltál volna. Ha az utcán sétálva meglátsz egy pénztárcát akkor arra gondolsz, hogy pénz legyen benne, ami sok ember álma, de legalábbis vágya. Ha egy lány leszólít, hogy csókold meg az is egy hirtelen, de mégis ismerős jelenet, mert már elgondoltad, de amennyiben meg tudod állni, illetve megtartóztatod magad, hogy pénzt vegyél el vagy csókolj annak az szab határt, hogy mit tartassz megengedhetőnek magaddal szemben. Mi az ami a belső etikett léc alatt és mi az ami fölötte van.
-És ezt az etikett léc kifejezést mivel magyarázod?
-A kultúrával!
-És az eltérő kultúrák?
-Eltérő magasságú etikett leceket termelnek ki!
-Ez nem lehet elég! Biztos sokat nyom a latba a nevelés is.
-Meg az, hogy ki mit élt meg az életében.
-Ezt mire érted?
-Vegyük például a kurd népet. Az ő kultúrájukban ha egy lány egy fiúval csókolózik házasság gondolata nélkül, ami itt Európában elég gyakori, akkor a lányt megölik! A lányt az apja fogja megölni, mert rá hozott szégyent. A kurd fiú aki tételezzük föl szerelmes volt a lányba, látja és érzi, hogy egy tiltott csóknak milyen következményei vannak, ha születik lánya felnőtt korára akkor szerinted hasonló helyzetben, a kultúrára ami a lány megölését mondja ki, a nevelésre ami szintén ezt a húrt pendíti vagy az érzelmére fog hallgatni ami azt mondja, hogy bocsásson meg a lányának?
-Egyértelmű, hogy az érzelmére! Igazad van.
-Nem, nem egyértelmű, de a te etikett leced csak ezt tartja elfogadhatónak. Na itt is vagyunk! Minden negyedik sor más szőlőfajta. Nézd meg, hogy melyik érik már és utána gyere be abba a viskóba ott. Nekem ott van dolgom.
-Akkor itt szakad vége a beszélgetésnek? Pedig most lendültem volna bele.
-Tudod öregem olykor meg kell tartóztatnunk önmagunkat. (Mondta széles vigyorral és hátatfordítva elsétált.)
