Nemsokkal az ebédem elfogyasztása után kimentem sétálni. Rágyújtottam és leültem egy padra. Ott ült mellettem egy holttest amin nagyon meglepődtem, mert megszólított. -Fiatalember volna szíves megmondani, hogy mi a fontosabb, a tisztelet-é avagy a szeretet?

-Ez elég komplikált kérdés még gondolkoznom kell mielőtt válaszolok. (Mondtam neki meghökkenve.)

-Nyugodtan nekem már van időm.

Figyeltem ahogy megszürkült kezeivel a pad szélét kapargatta és gondolkodóba estem. Melyik lehet fontosabb? A tiszteletet ki kell érdemelni, de a szeretetet pedig Jézus hirdette.

-Elnézést uram! Megtaláltam a választ!

-No, akkor mondjad!

-A szeretet! Az a fontosabb!

-Ez egészen biztos?

-Teljesen biztos vagyok benne!

-Köszönöm gyermekem.

-Viszontlátásra!

Szóltam utána mikor már elszívtam a cigit, de ő nem válaszolt. Milyen hóbortosak ezek a halottak gondoltam magamban és hazasétáltam. Este a haverom beugrott hozzám és elmesélte, hogy az éjszaka nemmesze tőlünk meghalt egy bácsi és a holttestét egy padon találták meg a közeli parkban. Úgy tettem mintha nem ismertem volna, mert igazán komoly társalgást nem is folytattunk. Rákérdeztem mit lehet róla tudni. Azt állítják róla, hogy már az éjszaka meghalt de senki nem talált rá csak délután. A története, hogy mindenkit eltaszított magától hogy elérje a céljait és valami fejes volt valami cégnél és egyedül élt nem volt senkije.

-Majd imádkozok érte, hogy a mennybe jusson!

-Mi a fasznak? Nem is ismerted!

-Nekem szimpatikus volt!

-Te tudod, biztos sokmindent elért, ezért tényleg lehet tisztelni.

-Nem! Nem tisztelni kell, hanem szeretni!