Csattintva kacsint visszaFejem csak egy színes tompa űrPersze a levét megisszaA kérdés: Vajon meddig tűr?Csipog a szó a nyelvénTalán tud még fontosatMesélni idegen nyelvénHogy újabb pontokatSzerezzen remegve várvaAzt amit tanítÉletünk belső bibliájaRecsegve lobban a zsír

Téglára tégla, hogy épüljön az ország!Emberből téglát alakít a kormány.Hidd el, csak hidd el, hogy jó lesz az élet,Addig az ételből is elég kisebb méret. Tágul a tér, ahogy szűkül a szemünkHa kedvünk úgy tartja betegek leszünkHangod elcsuklik, de a lábad nem…

Mindig a nagy szavak embere voltamMígnem egyszer összerogytam holtanKi fogja síromat szópaplannal takarni?Mélázok, de nem tudom fejem vakarni Síromban csak testem hever egyedülLelkem egy kis felhőn ülve hegedülTárt karokkal vár a szent a kapubanLelkemben mégsem az a nyugi…