-Pincér! Elnézést, de megmondaná mit keres egy tüdőlebeny a levesemben?

-Ó uram ne is foglalkozzon vele. Tegyen úgy mintha ott sem lenne!

-Kérem azért ez mégiscsak felháborító!

-Ne foglalkozzon vele uraságod, csak egyen!

-Tudja, hogy ki vagyok én? -Kérdezte némi megbújó nagyképűséggel a TV-s műsorvezető- Én egy kereskedelmi csatorna reklámarca vagyok!

-Rögtön felismertem uraságodat és nagy rajongója vagyok! Engedelmével én mennék dolgozni. Jóétvágyat kívánok!

Az étteremben egy másodpercre mindenki elhallgatott. A kínos csönd mindenkit egyszerre ért utol. A néma levegő mintha az időt is befagyasztotta volna. A fagyott légtért egy hatalmas vágás terítette földre. Mintha egy spártai harcos kardja repült volna át a teremben.Egy nő éktelen sikításba kezdett -váááhááhááá ííííííí- harsogta a kipárnázott újgazdag feleség.

-Elnézést hölgyem, de az érzelmeit hagyja legközelebb az étterem előtt kérem tisztelettel. -szólt fölényesen a főpincér- Itt nem illik sikoltozni!

-Egy szem néz rám a vöröskáposztából és maga azt mondja nem sikíthatok? Maga kretén!

-Azzal ne is foglalkozzon kérem, tegyen úgy mintha ott sem lenne.

-Akkor hát én lekeverek magának egy nagy pofont, ha nem árulja el azon nyomban mi folyik itt a háttérben. Az éttermet feljelentem- nagy lélegzetet vett a műsorvezető kis hatásszünetet tartott és előhúzta aduászát- és nyilvánossá teszem az egész ország előtt.

-Uram kérem az nagyon rossz fényt vetne ránk. Jőjjön a konyhába ott elmagyarázok mindent, csak kérem a nyilvánosságot zárjuk ki.

Így derült ki, hogy az egyik szakács M. Csaba összetűzésbe keveredett a munkatársaival akik bosszúból megfogadták, hogy ügyet sem vetnek rá, és soha nem szólnak többé hozzá. Tizenhét év telt el így, amikor a fent nevezett szakács besokalt és a konyhában egy pokolgép segítségével felrobbantotta magát. -hallatszott a másnapi hírekben-

Az ügyet még sokáig boncolgatták, és sokan nevették míg mások a fejüket csóválták balról jobbra, majd jobbról balra, de a politika eszükbe sem jutott!