Hó vesz körül bármerre nézek. Ilyenkor kicsit a lelkem is kihűl, de ez ennek az ideje. Aki nem tud túllépni a problémáin az megfagyhat. Csak az lehet igazán őszinte aki már hazudott nagyokat. Olykor arra gondolok jobb lenne máshol az élet, de ahogy itt fürkészem hóvakságtól meggyengült szemeimmel a teret elvetem a korábbi gondolataimat. Vicces, de bárhol vagyok mindig meglátom a szépet és a jót. Ezt a tulajdonságomat örököltem, de talán mindenkiben ott van, csak lusta használni. Jobb sajnáltatni magad mint megteremteni a jólétet. Aki azt mondja, hogy esélye sincs rá, mert pénz kell hozzá vagy drog az kinyalhatja a saját seggét! Az enyémet ugyan nem, nincs ínyemre az efféle perverzió. Ahogy hunyorogva kémlelem a havat az jut eszembe, hogy mennyi semmilyen ember vesz körül! A semmilyen emberek egy külön kasztrendszerbe sorolandók, de erre talán máskor térek ki. Ők azok akik nem visznek előrébb és semmi értelme velük lenni, csak az időt ütöd el velük! Elmesélik azt a pár sztorit amit mindig elmesélnek, mert egyszer nevettek rajta és azt hiszik ez már mindig így marad. Akkor inkább a hó vegyen körül! Valóban megnyugtató ez a sok hó. Habár hideget áraszt magából még mindig nagyobb hatással van rám mint a kiüresedett emberek. Akik szemében ott lapul a szikra de elnyomja bennük a hazugság amire azt hiszik, hogy a valóság. Megpróbáltam felnyitni a szemüket és minduntalan azt a választ kaptam: Persze, mert te olyan kurvaokos vagy! A hó nem kritizál engem és én sem őt. Amikor engem leszólnak bátran fogadom a kritikát annak ellenére, hogy ez fordított esetben megint az én kritizálásommal végződik. Szerettem volna próféta lenni, viszont már rájöttem arra nem vagyok alkalmas. Ahhoz olyanná kellene válnom mint a hó, amely a tisztaságot hirdeti és ha kell utakat zár le embereket hoz össze és választ el! Sokat kell még tanulnom a hótól és sokat kell még fagyoskodnom, hogy mindezt mások is megértsék. Addig is ellapátolom, hogy ki tudjak menni az utcára!