Megtörtént, de már nem vágytam rá
Hiába, ha minden fény kihúnyt
A magyar golgotán fekszek
Érzem, hogy gyenge vagyok
Kár már a kérdésekért
Nem ér a szócséplés semmit
Némán hamut szórok fejemre
Ezt érdemlem, csak ennyit
Port fúj a szél a hegyek lábánál
Port mint ami én is vagyok
A szél természetet formál
Én meg sok szemetet hagyok
Oldozz fel Istenem, ha nem bírsz velem
Vedd el az életem, ha könnyebb neked
Támolyog a hold az ég sötétjén
Hajamba fúj a szél néhány porszemcsét
Kéjes vágyak fényes tájakon
Álmodtam szépet de mára elhagyott
Fogom az éjjelt elrakom reggelre
Köntös az én lelkem
Már a fagy sem oldja meg
Sokáig rejtettem amit nem kellene
Fújj szél erősen, hogy kilátásba helyezd
A sorsom, vagy az utam, amelyikhez kergetsz!
