Kerecsen sólymok szállnak az égen.
Ennivalót keresnek mindenképpen.
Miért hagynánk, miiért hagynánk,
hogy az állatainkat elragadják?
Adjunk nekik kenyeret
Inkább abból egyenek.
Ha lenéznek a földre érve
Rárabolnak a kenyérre
Azzal tömik meg a bendőt
Nem tudják a jövendőt.
Én erre csak nagyot köpök,
Falra festik az ördögöt.
Adjuk nekik a húsos mannát
Testünk utolsó cafatját
Én itt vagyok kecses kerecsenek
Élelmetek a testem lesz
Vájjátok ki a húst a mellemből
Csemegézzetek a szememből.
És az erőtökkel mint az orkán,
Védett legyen MAgyarország!
