Torkaszakadtából énekelt, de olyan hamisan, hogy inkább megnézném a titanicot, csak ne őt hallgassam. Nem tűrhettem tovább és odamentem megkérdezni, hogy mikor fejezi be végre. Aztán közölte, hogy valami tehetségkutatóra megy és addig gyakorolnia kell. Mondtam neki rendben, amúgy is csak egy hangszáll választ el attól, hogy bekerülj. Ez a szóvicc nem tetszett neki és kirohant az utcára. Egy félperc és elvegyült a tömegben. Ez volt egy órája. Azért hívtalak ide, hogy egy sör mellett döntsem el mi legyen. Mit tanácsolsz? Á, olyat amit te is megtennél, ne olyat ami helyes. Nem adom fel a büszkeségem. Akkor te is ezt találtad ki? Én azért hívtalak ide eleve. Ha szeret úgyis visszajön. Milyen büszkesége van neki? Az csak férfiaknak van. Nem hülyéskedek. Miért szerinted neki is van lelke? Akkor miért viselkedik úgy mint egy kis szolga? Én tettem ilyenné? Ez sok nekem, ezen sohasem gondolkodtam el. Mit tehetnék most? Akkor mégegy kört!
Billenő poharak
2010.11.08. 12:04A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.