Kutyaugatás veri fel a csendet

Vonyításba torkollik a délután

Nem szabad megszokni a rendet

Harcolni kell a lét után

Aszalt gyümölcs a homokban

Mutatja merre visz az út

Lelkem nem lehet romokban

Gondozója szakértő: az Úr

Törmeléken lépek keresztül

Szívem kiürült kefíres doboz

Érzelmeim húrja megfeszül

A fenyő jövője a toboz

Ha tudnád mennyit gondolok

Rád és kilátástalan a múlt

Ha látnád a ráncot a homlokon

Feltépném ami meglazult

Meghalt bennem egy kisfiú

Hamvait örökre magamban rejtem

Az ő sok álma megfakul

De helyette más életet nyertem

Kaptam tőle egy tálentumot

Azt hiszem élni tudok vele

Nem látod szememmel a világot

Tudom a szíved törne bele

Fogyóban van a hold

Még mindíg ugatnak a kutyák

Bennem felkacag egy holt:

Miért vagytok ilyen buták?