Magában ült az ember és maga elé meredt. Arra gondoltam, ahogy rácsodálkoztam megfeszült arcára, hogy mi járhat a fejében... Egy ilyen fintor ami az arcára olvadt, csak a lélekből jöhet. Az is volt. Ahogy belopóztam az elméjébe, rögtön súlyos gondolatok közt találtam magam. Azon töprengett, hogy a többi ember miért hazudik?

Mi a jó abban, hogy a bűnben hemperegjenek? Én is élhetnék hazugságokban, de akkor nem érne semmit a zuhany, a fürdő, mert hiába mosnám magam, belül érezném a mocskot amitől nem szabadulok. A hazug ember hogyan magyarázza meg magának a hazugságot? Azért mondtam, mert úgy volt helyes? A többi ember nem érzi ezt olyan nagy dolognak? A cselszövések? A lopások? Ezek az élet tartozékai? Ezek folyamatosan lesznek? Nem akar valaki egyszer megálljt parancsolni? Azt mondani: Jó srácok, most már nagyon gáz a lopás, idéjétmúlt. Nem akartok inkább tisztességesen élni, mint a felnőtt emberek? Maradtok még ezen a gyermeteg szinten, hogy elveszitek ami megtetszik? Hazudtok, hogy jobb legyen? Mi lesz jobb? Kinek lesz jobb? Álnokoskodtok, a saját érdekeitek érdekében? Nem lehetne egyszerűen mindent jól csinálni? Akkor elvesztenétek az imidzseteket? Nem lennétek olyan menők? Ha tudnátok mennyit röhögök rajtatok magamban! Akkor talán elgondolkoznátok! Rájönnétek, hogy mi az érték és...

Aztán meguntam és kiléptem az elméjéből. Bezártam mint egy programot az operációs rendszerben. Hiszen tudod hogy megy ez!