Munkából hazaérve gombok helyett már a szemem nyomkodom

Fáradtságnál csak a szárazság a lelkemben a rosszabb

Minden szádból kirepülő szó hozzám késsel jön, gondolom

Támadnál rám de hárítok mert nem jön be a kosz szag

Szavaid élétől menekülök, de csak ráncolom a homlokom

Miért lennél itt, ha minden problémát tényleg én okoztam?

Te csak egy párna vagy ebben a szétvert ágyban

Rájöttem, hogy nem erre vágytam a vágyban

inkább magam kerestem így jutottam egyre messzebb

tőled de meg is halhatok felőled tovább már nem menekülök előled

elfordítom az arcomat és így megszüntetem a harcodat

te ne várd azt, hogy én hátravessem az elveim veled kereskedtek

de nem mehet vesztességgel így tovább nem leszek ennél is ostobább

Unszolnám magam, de te lépsz inkább gyorsan megoldod

Eldobod a lelkem és rátaposol ezzel végleg megfolytottad

Beletörődök tényleg nem volt jó hogy erőltettem a dolgot

Egyedül is jó és visszanézve nem tudom miért próbálkoztam

Te meg a görbe tükröket árulod és nem is sejted, hogy oltott

Minden foncsorozott részecske mert engem utánoznak

Szebb vagy az álomnál mégis tétován

nézel a fényben a lény után aki elhagyott mert elhagytad

de az íjaddal még meg céloztad a szívét és nem is rossz a célzás

engedem, hogy belém láss, mert csak egy párna vagy ebben a szétvert ágyban

a délután én már másra vágytam de te belém lőttél és a szíven át

megértettem, hogy te min is mentél át

Mert én tényleg benned csak magam kerestem, de te sem voltál mindig rendben

a bizalom talán megszakad de a becsület nekem újabb hitet ad.