Adhatom azt is ami nekem sincs

Élhetek azzal aki velem nincs

A félelem éretté tehet téged

Nekem mégis kell a véred

Kell a húsod az életed

Falra kentem a székleted

Tavasz széllel fénnyel holddal

Nyáron borral kopott szóval

Ősszel már csak szalonnával

Télen a szűk kiskabáttal

Dolgos lelkem helyettem hív

Engem feszít téged enyhít

Vágott szőrszál úszva tavon

Elmerült a múlt hajnalon

Halak szeme horgok éle

Befőttek a spájzba téve

Olyan mint egy átélt álom

Kergetném a zöldhatáron

Foglalkozz az érzéseddel

Levelekkel fényképekkel

Múltból enni, táplálkozni

Jelenből meg átváltozni

Nincsen jövő csak a jelen

Minden véres hús eleven

Fájó görcsök izzó homlok

Attól jó bor ettől gondok

Mézes tányér fémes arc

Autó oldalán a karc