Habzik a szeretet a városi padokon
Élem az életem úttalan utakon
Tévedek és átlátom a tényeket
Bizonyára hallottad az érveket
Hazudni most nincs idő se ötletem
Ezekkel csak önmagamat mérgezem
Egy kávéskanál becsületért adózok
Nincs több hitel se karibi kalózok
Adtam volna zárdába a szívemet
Oda nem jut be a habzó szerelem
Hömpölygő hab árasztja el az utcát
Kimutatva a valóság rideg arcát
Látom már a mosolyát a ráncai mögött
Én voltam az aki a szeme közé köpött
