Tölgyfahordóban érlelt harag zúdul a világra
Ezt rajtam kívül csak az Isten látja
Kitérni előle még én sem tudok
Szememet szúrják a kihűlt csillagok
Felhők táncát járja az eső
Mindig akkor ér rá amikor az első
Rettegve hallom a morajlását
Ijedve félem a hajlítását
Tölgyfa alakban szólt hozzám újra
A szeme felakadt és az orrhegyét fújta
Váratlanul jöttél álltam elé bátran
De észrevette, hogy remeg a lábam
Nem tudok hazudni! Neki nem
Konzervatív vagyok szerintem
Miért is kell ez, ki hívott ide?
Nem felel senki nincs is már hideg
Tölgyfahordóban érlelt harag zúdul a világra
Becsukom a szemem, már csak Isten látja!
